1068
1. Én bűnben tévelyegtem,
Te értem indultál;
Válladra vettél engem,
Mert várt reám a nyáj,
Miközben fent a mennyben, ott
Örvendeztek az angyalok.
Rf: Ó a szív meglátott,
Ó a vér megváltott,
És a nyájhoz elhozott kegye,
És a nyájhoz elhozott kegye,
2. Vérző sebem kimosta,
Olajt s bort töltve rá,
Aztán fülembe súgta:
"Enyém vagy végre már!"
E hangnál nincsen édesebb –-
Meggyógyította szívemet.
3. Átvert kezedre nézek –-
Értem hullott e vér;
Gúnyból királlyá tettek,
S leköpdösött a nép;
Én nem tudom, mit érek én,
Ki az, ki ennyi kínt megér?
4. Jelenlétében élek,
Fény-arca rám ragyog;
Áldásait csodálom,
Azokra gondolok,
S úgy tűnik: szó vagy hirdetés
Dicséretére mind kevés.
5. Amint a percek múlnak,
Nyugalma átölel;
S csak azt a reggelt várom,
Hogy újra jöjjön el,
És elvegye a várva várt
Szeplőtelen menyasszonyát.