1079
1. Hogyha megnyerném is a világot,
De a Megmentőt elveszteném,
Múló dolgokban mondd hogy’ bízhatnék,
Hogy’ találhatnék nyugalmat én?
Hogyha megnyerném is a világot,
De a Megmentőm így elveszett,
Van-e földi kincs, amely megérne
Egy, a Krisztussal telt életet?
2. Lennék dúsgazdag és szeretnének,
És nevem tisztelné minden nép,
De nem lenne csendes menedékem,
Hol viharban meghúzódhatnék,
Hogyha megnyerném is a világot,
De a Megmentőt elveszteném,
Őt, ki meghalt értem a kereszten,
Hogy’ találhatnék nyugalmat én?
3. Ó, Megmentőm nélkül mily üresség,
Mennyi bűn és baj sorsunk itt lenn!
Sőt, örök jövőben is sötétség,
Fájdalom és könny és félelem!
Élhetek bár most Megmentőm nélkül,
De mi lesz akkor, ha meghalok?
Nélküle, sötétben, mindörökké,
Jobb, ha erre nem is gondolok!
4. Ó mily nagy öröm, hogy itt van Jézus,
Bűnöd bármi nagy, Ő megbocsát!
Megtört szívre balzsam, gyógyulást hoz,
Nincs oly bánat, ’mit nem érez át.
Hogyha semmim sincs, csak Ő, e Jézus,
Semmi más e földön kívüle,
Akkor mindenem megvan Őbenne,
Bármi kell, több mint elég Vele.