1104
1. Urunk, Te vagy most nékünk
A békeáldozat;
Veled való egységünk
Tény és tapasztalat.
A szent sátorban Téged
Isten elé viszünk,
És az Atyával együtt
Ételként élvezünk.
Rf: Krisztus Te vagy a békesség
Isten s ember között;
Áldunk Urunk, e béke most
Szívünkbe költözött.
2. Ó mily békesség látni
Kiontott véredet;
E békeáldozattal
Isten elégedett.
Sátán, figyelj és hallgasd
Győzelmi énekünk’:
Hogy ”Jézus drága vére
Békét hozott nekünk!”
3. Először jön az égő-,
Majd ételáldozat,
S ezekre épül Krisztus
Mint békeáldozat.
Minél többet fogyasztjuk
Ember-természetét,
Annál jobban élvezzük
Együtt az életét.
Rf: Közösségben, közösségben
Isten az emberrel --
Ó mily öröm és ünnep ez
Az Isten népével!
4. A belső, rejtett rész itt
Az Istent illeti,
A meglóbált mellet meg
A papság élvezi.
A szolgáló pap jussa ––
Mily drága kincs e tény ––
A jobb felemelt váll s egy
Kovásztalan lepény.
5. A meglóbált mell, tudjuk,
Szerelmet képvisel,
Amely feltámadásban
Minden fölé emel.
A vállal osztályrészünk
A mennyei erő,
És mint lepényt fogyasztva
Úgy járhatunk, mint Ő.
6. Az összes megtisztulttal
E Krisztusból eszünk,
Kit gazdagon, bőséggel
Együtt élvezhetünk.
Oly hálatelt a szívünk,
Sőt esküt is teszünk --
A helyreállításnak
Szenteljük életünk’!