1110
1. Jézus Urunk, mikor az asztalodnál
A kenyérre s a borra néz szemünk,
Dicsőítünk, mert élelemként Téged
Olyan sokféleképp’ élvezhetünk.
Dicsőítünk, mert lényed oly kicsiny,
Olyan kicsiny, olyan kicsiny,
Hogy elfér szánkban, és ehetjük azt,
Olyan kicsiny, olyan kicsiny!
2. Mily’ szégyen az -– miközben Krisztus eljött,
Oly gazdagon, s edényének tekint ––,
Hogy bárki most ne Krisztus által éljen,
Hanem tanok, hitvallások szerint.
Más dolgunk nincs, mint enni az Urat -–
Ő nagyszerű, csodálatos!
Miközben esszük, bensőnk helyreáll,
S növekszik Ő -– csodálatos!
3. Ó Jézusunk, tudjuk, nem azért jöttél,
Hogy mint király, külsőleg légy Urunk,
Hanem azért, hogy ételként élvezzünk,
És életed vezérelje utunk’.
Dicsőítünk, mert lényed oly kicsiny,
Olyan kicsiny, olyan kicsiny,
Hogy elfér szánkban, és ehetjük azt,
Olyan kicsiny, olyan kicsiny!
4. Jézus Urunk, dicsőítünk, mert nagy vagy ––
Nagyságodról szól számos énekünk,
Mégis Urunk, most épp’ azért dicsérünk:
Elég kicsiny vagy ahhoz, hogy együnk.
Dicsőítünk, mert lényed oly kicsiny,
Olyan kicsiny, olyan kicsiny,
Hogy elfér szánkban, és ehetjük azt,
Olyan kicsiny, olyan kicsiny!