1138
1. Odaszánásunk Te vagy, Úr,
Csak Te vagy az Odaszánt!
Odaszentelted magad, hogy
Megelégítsd az Atyát.
Nem volt más vágyad a földön,
Csak az Ő akarata;
S bennünk élve Te vagy most az
Odaszentelés maga.
2. Dicsérünk az előképért,
Melyben kost áldoztak fel;
Megelégítve az Istent,
S elfogyasztva örömmel.
Te vagy most a kos, Úr Jézus,
Istennek áldoztattál,
Odaszentelésed által
Járhatunk, mint Te jártál.
3. Mikor Téged eszünk, Jézus,
Odaszánttá változunk;
A Te drága él'ted által
Engedelmesek vagyunk.
Nem kell harcolnunk azért, hogy
Odaszenteltek legyünk –
Bennünk él az Odaszentelt,
A mi dolgunk, hogy együnk.
4. Dicsérünk, az odaszánás
Te vagy, mint étel, Urunk;
Ha eszünk s élvezünk Téged,
Képmásodra változunk.
Egy lesz szándékunk és célunk,
Azzal, hogy Téged eszünk;
Fogyasztva s élvezve Téged
Odaszenteltek leszünk.