1159
1. Jézusom, szépséged rabja lettem,
Szívemet Előtted megnyitom;
Nem kell több vallás az életemben,
Úgy a jó, ha csak Benned lakom.
És amint dicsőségedre nézek,
Szívemet betölti fénysugár;
Ó Uram, itass át engem, kérlek,
Szellemem a Szellemedre vár.
2. Fényesen, tisztán látlak már Téged
Trónodon, mint embernek Fia!
Lényemet, Uram, elmossa fényed,
Míg Te tükröződsz csak általa.
Ó Uram, mikor megláttam arcod,
Elfogott önzésem szégyene;
Szívemben dicséreted kap hangot,
S benne zeng Nevednek éneke.
3. Drága Úr, edényem alabástrom,
Benne van a legdrágább kenet;
Hadd töltsem Fejedre minden áron,
Eltettem a legjobbat Neked!
Boldogan tékozlom Érted él'tem,
Jól tudod, a szívem úgy szeret;
Szeretet árad lényem mélyében,
Szent olaj, ’mit átadok Neked.
4. (Sze)relmesem, fuss balzsamok hegyére;
Jöjj közel, hogy lássam arcodat!
Jöjj s igyál e forrásból, míg végre
Elnyerem örök nyugalmadat.
Nemcsak én imádlak Uram Téged ––
Minden szent, a hű menyasszonyod;
Gyorsan jöjj, szerelmünk úgy vár Téged,
S teljesül a Te akaratod.