1177
1. Krisztus dicsőségét ím egy ember hordozta,
Ezért lehet személyem, hogy éljek általa;
Él’tében és lényében megegyezik velem,
Ezért dicső Személyét most átveszem.
Uram, Uram, Te vagy az emberem!
Személyemnek fogadlak el, hogy egy legyél velem;
Uram, Uram, urald a lényemet,
S minden időben és helyen töltsd be a szívemet!
2. Ó Krisztus most a Szellem, a belső emberem,
És mint beszélő Szellem szól hozzám szüntelen;
Beszéde élő vízként elmos ráncot, szeplőt,
Óságomat kimossa, s betölti Őt.
Uram, Uram, mondj el mindent nekem!
Beszéded a jelenléted, vágyom rá szüntelen.
Beszélj, s mosd át most minden részemet,
S ilyen „anyagcsere” által töltsd be a szívemet.
3. Eljön menyasszonyáért külsőleg, s elveszi,
Miközben őt belsőleg dicsőségre viszi;
Személye mint dicsőség bennünk terjeszkedik,
S végül Személyünkként is megjelenik.
Urunk, Urunk, azt kérjük már megint,
Dicsőségeddel árassz el az üdvrended szerint!
Törj át, törj át, törj át minden falat,
S az egyházban dicső Urunk, dicsőítsd meg magad!