1179
1. Óemberem már meghalt Ővele,
S vele romlás és bűn természete,
A mérge eltemetve -– nem hat már,
Ím véget ért, s e tény most enyém már,
Enyém immár.
2. De szellememben él most Valaki,
Ki jászolban született, és Aki
Most nő bennem az Ige hű tején,
Hogy osztozzam győzelmes életén,
Az életén.
3. Ó Krisztusom, vedd birtokba szívem,
Hogy első légy benne minden helyen;
A volt tulajdonos még visszajár;
Ó költözz be, a lelkem Téged vár,
Csak Téged vár.
4. Szellemben, Úr, már egy vagy énvelem ––
Részemmé vált az isteni elem;
De van egy részem, mely még kell Neked,
Melyen keresztül kifejezheted
Személyedet.
5. Ezért Uram, most átadom szívem,
Hogy az mindenben otthonod legyen,
És végleg letelepedjél bennem,
És munkád csúcsaként megjelenjen
Az új ember.