1195
1. Az élet nem más, mint Isten maga,
És Ő az embert úgy teremtette,
Hogy vehessen az élet fájáról,
És a Tervét beteljesíthesse.
2. De az embert a Sátán rávette,
Hogy a tudásnak fáját válassza;
Így elbukott, és a tudás bejött,
És őt uralma alá hajtotta.
3. Majd a tudás kezdett kifejlődni,
És lett belőle földi kultúra,
Mely az embert, Isten terve helyett,
Sátáni ínségbe taszította.
4. Akkor Isten eljött a Fiúban,
Mint Jézus Krisztus, Isten szavával,
Élő modellként, hogy majd mindenki
Élhessen Isten élete által.
5. Mint Isten-ember megfeszíttetett,
Hogy véget érjen tudás, óember;
Győzelmet vett bűnön és halálon,
Hogy egy új életet elkezdhessen.
6. Majd feltámadt, és feltámadásban
Életadó Szellemmé tétetett,
S hogyha hiszünk és nevén szólítjuk,
Eljön, hogy bennünk vegyen lakhelyet.
7. Így most magát a Háromegy Istent
Tartalmazza az Isten Szelleme,
Mely eggyé válik a szellemünkkel,
S így mi egy szellem vagyunk Ővele.
8. E Szellem által élünk, cselekszünk,
Járunk és szemléljük dicsőségét;
Most e Szellemben van a lakhelyünk,
S Ő hozza be Isten teljességét.
9. Elménket Rá kell irányítanunk,
Minden órában, sőt minden percben,
Hogy élete által megmenthessen,
És uralkodhassunk az életben.
10. E Szellem által szabadulunk meg
Bűn törvényétől, mely halált terem,
Még halandó testünk is feléled,
Hogy mind a három részünk szent legyen.
11. E Szellem átformálja lelkünket,
Átvisz az énből az új emberbe,
Áthasonít a Krisztus képére,
S ezzel beteljesül Isten terve.
12. Az élet Isten, Krisztus és az Úr,
Az élet Szellem, egyetlen utunk,
Míg gyarló testünk el nem változik,
És Istenhez el nem ragadtatunk.