1210
1. Jézusom, ha visszajössz, remélem,
Teljes megváltásod’ elnyerem,
De mikor jönnek a szenvedések,
Sokszor elfog kétség, félelem;
S hogyha már ima nem jön ki számon,
És a lelkem csak sóhajtozik,
Akkor a Szellem, hasonlóképpen,
Megsegít, és Ő fohászkodik.
2. Nem imádkozom több szenvedésért,
Sőt inkább legyek tőlük szabad.
Vedd el a keserű pohárt tőlem,
Mégis töltsd be akaratodat.
Jóllehet a próbák körbevesznek,
Szívemben béke uralkodik,
Mert az Isten szívembe kitölti
Szerelmét, s a kétség megszűnik.
3. Ó, tudom! Isten rendelt el mindent,
Mindenben ott van az Ő keze;
Tervében már minden meg van írva,
Minden ügy s személy története.
Minden próba egy-egy válasz arra,
’Mit a Szellem sóhaja üzen,
Bárcsak nyerne Ő minden baj által,
Míg el nem nyerjük Őt teljesen.
4. Hogy’ tudna Isten minket kímélni?
Nem kímélte egyetlen Fiát!
Hogy tudná a Fazekas letenni
Edényét, míg nem formálta át?
Mert az Isten szíve vágya az, hogy
Mi legyünk az Ő sok-sok fia,
Testvére az Elsőszülöttjének,
Teljesen hozzá hasonulva.
5. Mily remény! Örököljük az Istent,
S leszünk Krisztus társ-királyai!
Szenvedés, bár keserűnek látszik,
Előttünk dicsőség fényei!
Az által, ’ki úgy szeretett minket,
Felettébb győznek gyermekei,
S Vele együtt, mikor megnyilvánul,
Megjelennek Isten fiai.