1242
1. Az élet magjaként az Úr szívünkbe költözött,
Hogy felnőjünk és társai legyünk minden fölött.
A magnak nem kell formula, mert vízzel él csak ő,
Mindegy mit írsz elő neki, csak öntözéstől nő.
Rf: A mag nem más, mint Jézus,
Ó, Jézus bennem él!
És Ő addig növekszik bennünk,
Amíg célhoz ér.
2. Krisztus növekszik, mag kikel -– a magból búza lett,
De Isten, látva életét, még nem elégedett,
Mert Őt a búza egymaga ki nem fejezheti,
Csak az, ha sok mag egybeforr, csak az kedves Neki.
Rf: A mag nem más, mint Jézus,
És Ő a búza is,
De számtalan mag egybeforrva
Teremt újat is.
3. A sok egyéni búzamag többé már nem szabad,
Mert egybeőrlik őket, míg egy régi sem marad,
Míg lisztté lesz a búzamag, és lisztből lesz kenyér,
Míg mind a Testbe épül, és egyénként véget ér.
Rf: Mert kell nekünk az őrlés,
Míg egyek nem vagyunk,
Amíg a Testébe nem épít
Minket Krisztusunk.
4. A magból búza lesz, és liszt a végső állapot;
Isten szántóföldjén így nő, ki életet kapott.
De minden élet célja végül a gyülekezet ––
Isten s ember otthont talál, és így elégedett.
Rf: A földben nő a búza,
De fő az épület,
Hol Isten és a népe végre
Célhoz érkezett.
5. Az épülethez kell arany, ezüst és drágakő ––
A lisztet át kell formálja csapás, nyomás és hő,
Mert nem lehet elégedett, ha liszt marad csupán,
Mert drágakővé kell legyen elváltozás nyomán.
Rf: A lisztnek szenvedés kell,
Hogy drágakő legyen,
S az építésben Isten terve
Szerint részt vegyen.
6. Ha felnövünk s elváltozunk, úgy gyöngy áll majd elő,
Mindent magába foglaló, páratlan drágakő ––
Krisztus-halálban megfogant, s formálta élete,
E gyöngy az Ő Menyasszonya és Gyülekezete.
Rf: E gyöngy a szíve vágya,
Az Ő Menyasszonya,
Mely drága, tiszta, és hű társa,
Örök otthona.
7. A kezdet az, mikor a mag a földbe vettetik;
E magból később búza lesz, majd lisztté őrölik.
A folytatás az építés -– a liszt elváltozik,
Arany, ezüst és drágakő abból keletkezik.
Rf: A cél egy drágakőből
Felépült épület,
Egy gyöngy, amely Menyasszonya lesz
Mindenek felett.
8. Ó hadd legyek tiszta szívű, és szellemben szegény,
Az élet-magnak jó talaj, használható edény.
Míg pályám véget ér és Te, ’mit kívánsz, megkapod ––
Előtted áll a drágagyöngy: dicső Menyasszonyod.
Rf: Szegény a szellememben
S tiszta a szívemben,
Csak nőj lényemben s méltó társat
Találj énbennem!