1271
1. Folyón átkelőkként héberek vagyunk,
Bálványok földje már nem otthonunk;
Beléptünk a Földre, itt van Kánaán,
Várost keresve, mely szilárdan áll.
”Héberek” most a valódi nevünk,
Itt a folyón túl új az életünk;
Istennek földi házat építünk,
Istennek földi házat építünk.
2. Egyiptomban fogva tartott Fáraó,
De Isten mondta: „Let my people go!”
Átkeltünk a szétvált Vörös-tengeren,
De üldözőink mind ott vesztek el.
Ó hébereknek Istene siess!
Ó hébereknek Istene vezess!
Mentsd meg a néped e gonosz kortól,
Mentsd meg a néped e gonosz kortól!
3. Megmentve, Istennek házat építünk,
Most az Ő sátra a mi lakhelyünk;
Negyven év óságot nyelt el a Jordán,
Hogy harcolhassunk Isten oldalán.
A Kapitányunk kürtszava a jel,
Várost városra foglalhatunk el,
Hogy terjedjen az Ő királysága,
És belépjünk a nyugodalmába.
4. Idővel az ábra elérte végét,
És János szólta Isten beszédét –
Még egy átkelésre szükségetek van:
Törvénynek vége, eljött a Fiam!
A kép helyett Hozzá forduljatok,
Őt szeretem, és Vele egy vagyok;
Az Ő beszéde megment teljesen,
Az Ő beszéde megment teljesen!
5. Végső átkelésünk: győzedelmesen
Ott állunk mind az üvegtengeren;
Mózes énekével (di)csérjük az Urat,
Nézd: az ellenség a lábunk alatt!
Istennek meglett az Ő városa,
És a Sátáné a tűznek tava!
Isten a részünk most már örökké,
Isten a részünk most már örökké!