1290
1. Urunk, megláttuk célod’: vezérelj sok fiat
Dicsőségre, hogy elhozd a királyságodat;
Dicsérünk, e dicsőség Te vagy bennünk, Urunk,
Terjeszkedj szentjeidben, míg el nem változunk.
2. Mióta bírjuk él’ted, egy mag a birtokunk,
Magja dicsőségednek, melyen majd osztozunk;
Nőj bennünk, míg e mag nem hoz hajtást és virágot,
Miközben élvezzük bőséges ellátmányod.
3. Üdvösségünk Szerzője, mennyei Hadvezér,
Dicséretünk a harcban tudjuk, hozzád felér;
Követjük Őt hűséggel e nagyszerű csatában,
Az Ő biztos kezének áldott oltalmában.
4. Dicsőségért harcolva Te jártál előttünk,
Lépéseid követve biztos a győzelmünk;
Dicsőségről dicsőségre küzdünk, míg fel nem tárul
A dicsőség belőlünk, és meg nem nyilvánul.
5. A végső nagy csatával a harcunk megszűnik,
S dicsőségben országod velünk megjelenik;
Akkor majd színről színre Téged szemlélhetünk,
Mert akkorra mindnyájan dicsőségben leszünk.