1299
1. Az embert Teremtője nem
Cél nélkül teremtette:
A képére formálta, hogy
Uralmát kifejezze.
De az ember elbukott, s a
Cél ezzel elrejtetett,
De Isten -- Fián keresztül --
Országába elvezet.
2. Sátán terve ellenére
Országát Ő elnyeri,
Szívünkben terjeszkedve a
Valóságát felfedi.
Nem úgy, mint a vallás mondja:
„Várnunk kell, míg meghalunk”,
Mert országának már itt a
Földön részese vagyunk.
3. Jézus egykor, mint Megmentő
Emberként jött a földre,
Hogy mint Szellem életként most
Belépjen az emberbe.
Mint egy mag, a szellemünkből
Úgy terjeszti szét Magát,
Hogy kihajt és nőni kezd, hogy
Életét így adja át.
4. Krisztus vár Menyasszonyára ––
Az időt ne húzzuk el!
Hogy előbb visszajöhessen,
Benne növekednünk kell.
Nincs szükség már küzdelemre,
Forduljunk csak Őhozzá!
Nézd, a mag immár virágzik,
Hogy beérjen Krisztussá.
5. Jézus Krisztus országát nem
Egy csapásra hozza el.
Nem egy perc alatt formál át,
Napról napra nőnünk kell.
Bármire is van szükségünk,
És ’mi céljához való,
Az életnek e magjában
Minden megtalálható.