1325
1. Az időtlen múltban Isten
Egy nagy tervet készített,
Mely idők hídján keresztül
Örök céljához vezet.
Az idő csak addig tart, míg
Istenünk a célhoz ér;
Most csak átmegyünk a hídon ––
Az örök jövő a cél.
2. Isten egy embercsoportból
Új embert állít elő;
Úgy, hogy minket –– mint edényét ––
Egybeszerkeszt, egybesző.
Ez edénybe Ő behozza
Életét s természetét;
Szelleme a szellemünkkel,
Zengjük hát dicséretét.
3. Isten három formát öltött,
Hogy tervét véghez vigye:
Mint Atya, Fiú és Szellem
Ér el minket élete.
Ég és föld s minden teremtmény
Csak e tervért van velünk,
És ezért van három részünk:
Testünk, lelkünk s szellemünk.
4. Élő magja és központja
Tervének a szellemünk;
Hogyha hívjuk Jézust, benne
Szelleme egy lesz velünk.
Bentről kezdve, szétterjedve
Minden részt Ő általjár:
Érzést, elmét és szándékot,
S szívünkben otthont talál.
5. Így az élet egybeépít,
És szerelme egybesző;
Így munkálja s hajtja végre
Tervét a nagy Tervező.
Ó Úr Jézus, nőj mibennünk,
Építsd fel a népedet
Egy közös, dicső edénnyé,
Melyben nincs más kívüled!
6. Munkájának végterméke
A dicső gyülekezet;
Istenünk így hajtja végre
’Mit a múltban tervezett.
Meglesz végre az edénye ––
Mily csodás e gondolat ––
Ó Úr Jézus, Téged élünk,
Érd el bennünk célodat!