1328
1. Minden oly üres! Bolyongtam csak e földön,
Kerestem, hol az út,
Hogy betöltsem ezt az űrt,
Kerestem –– hiába!
Habár e világ győzködött: „Szép az élet!”,
Bensőm mélyen egy hang
Kiáltott: „Mondd hol a valóság?”,
Ne hazudj, világ!
Rf: Mikor jólétről beszélsz,
Egész mást mond a szívem,
Bensőm mélyén jobban tudom,
Ne hazudj, világ!
2. Nem győzött meg az, hogy itt élt s járt egy ember,
Akit úgy hívtak: Úr,
De a szívem tovább kérdezett:
Ő lenne az Úr?
Igéd olvasván kemény szívem meglágyult,
És feltűnt az út,
És nagy fényességben Jézus
Belépett hozzám.
Rf: Most immár együtt vagyunk,
És növekszem Őbenne,
Jézusom, mennyire szeretlek,
Életet adtál!