221
1. Úr, köszönjük asztalod, rá
Most kenyért és bort teszünk,
Itt mi Téged mint szerelmed
Ünnepnapját élvezünk.
A kenyér, 'mit most fogyasztunk,
Jelzi megtört testedet;
És a bor, 'mit most megosztunk,
Értünk ontott véredet.
Rf: Ó mily drága asztal!
Rajta szent jelképek;
Ó, valóságuk mily gazdag,
Mily határtalan!
2. Meghaltál, hogy megválts minket,
S életedben részt vegyünk,
Mindent átadtál, 'mi vagy, s most
Mindezekkel élhetünk.
A halálod' hirdeti a
Bor s kenyér, 'mit élvezünk;
Hogyha esszük tested, s isszuk
Véred, Rád emlékezünk.
3. A kenyér, amely a titkos
Testedet jelképezi,
Elfogyasztva, tagjait mind
Egy közösségbe köti.
A pohár, melyet megáldunk,
Véredet jelképezi,
S egybeforraszt mindenkit, 'ki
A valóságát hiszi.
4. Osztályrészünk mindörökké --
Most előíz vagy nekünk,
Várjuk, hogy királyságoddal
Visszajöjj és légy velünk.
Hogyha jössz, az országodban,
Győztesekkel együtt, ott
Újra csak Téged fogyasztunk
Mint dicső menyasszonyod.