248
1. Tikkadt kábulatban
Izréel hada,
Kádes sziklájánál
Zeng az Úr szava:
Szólj a Sziklának,
Úgy oltsd szomjadat,
Ne sújts rá újból,
Hisz rég meghasadt.
Szólj a Sziklának,
S a víz fölfakad.
Rf: Szólj csak Neki,
Úgy oltsd szomjadat,
Most Ő a Szellem,
Nyisd meg hát magad!
Vedd el, 'mit Ő ad,
Ingyen a tied,
Míg teljességét
Meg nem ismered.
2. Áldott Kősziklánk, már
Megnyíltál nekünk,
Drága Szellemeddel
Töltsd be életünk'!
Ő így tanít:
Nem kell küzdened,
Suttogva, halkan
Hívd a Szellemet.
Szólj a Sziklának,
S a víz a tied.
3. Egyszerűbb hitet adj
Uram énnekem,
Hogy gyermeki szívből
Szóljon énekem.
Mint kisgyerek
Anyja kebelén,
Hadd pihenjek meg
Krisztusom szívén,
Szomjoltó
Áldásaid földjén.