396
1. Felfelé vágyom, Istenem,
Új magasságba szüntelen;
Ezért így kérem Uramat:
„Helyezd magasra lábamat!”
Rf: Emelj fel Úr, és légy hitem,
Hadd álljak meg jó földeden;
Ne hagyj soha mércéd alatt,
Helyezd magasra lábamat!
2. Nem lakom én ott szívesen,
Ahol kétség és félelem;
Bár sokan laknak e helyen,
Vígy magasabbra, Istenem!
3. A Sátán támad jóllehet,
Hadd éljek én világ felett;
Egy énekhang, a szenteké,
Mindig szólít: „menj felfelé!”
4. Oly magasságba vágyom én,
Ahol elér az égi fény;
Úgy áhítom nyugalmadat,
Helyezd magasra lábamat!