415
1. Van bennünk egy rejtett erő,
Melytől joggal félünk,
Ez körmönfontabb, mint a bűn,
És még drágább nekünk:
Ez önzésünknek ereje,
Az „én”, amely ural,
Az Úr csak úgy élhet bennem,
Hogyha az én meghal.
2. Bennünk, mint Anák fiai,
Vannak óriások:
Képmutatások, becsvágyak,
És rejtett szándékok,
De le kell vágnunk őket mind
Kálebnek kardjával,
Hogy Hebron égi, jó földjét
Érintsük talpunkkal.
3. Úr, ments meg akaratomtól,
Amely trónodra tör,
Hogy a Tiédben elvesszen,
És az teljesüljön.
Önteltségtől is őrizz meg,
Ne magamban bízzak,
A Te erőd add át nekem,
És rád támaszkodjak.
4. Ments meg önzésemtől Uram,
Ne magamé legyek,
Hadd legyek élő áldozat,
Mely örökké Tied!
Büszkeségtől és hírnévtől
Ments meg Uram, kérlek;
Minden tisztesség Krisztusé,
Dicsőség nevének!
5. Úr Jézus, öld meg énemet
A lélegzeteddel,
Megmutatva ellentétét
Megsebzett szíveddel.
Szent dicsőségben megállni
Még Mózes sem tudott,
Ez a dicsőség töltsön be,
S az én legyen halott.