473


Kezdőlap
Dallam
1. A szó leírni képtelen
A lélek mily szabad,
Ha Istenhez megérkezik,
S csapdákon túlhalad.
Minden övé: jelen, jövő,
Az élet és halál;
Krisztust mint békét élvezi,
S Benne otthont talál.

2. Ha mi, ily gyarló emberek,
Trónján osztozhatunk,
Hogy' vetnénk el, hogy Ő legyen
Az egyetlen Urunk?
Ne mondd ki azt, hogy „áldozat” --
Ez csak Őt illeti;
Kereszten vett seregnyi szent
Szívében hirdeti.

3. Kelj fel! Szent alku így beszél:
Port adsz, s kapsz kincseket!
Minden dolog szolgálja már
Megváltott lelkedet.
Minden tiéd, ha Benne vagy --
Eggyé lett két elem;
Őbenne élve tűnik el
Kétség és félelem.