490
1. Mikor még nem ismertük Őt,
Az Atyát nékünk elhoztad,
Hogy ne legyünk tudatlanok,
S megismerjük Őt általad.
2. Urunk, mikor itt lent jártál,
Bár oly sokan körülvettek,
Lepel volt köztük és közted,
Bár láttak, mégsem ismertek.
3. De most mint Szellem jöttél el,
És az Atya is jött veled;
Tebenned Őt ismertük meg,
S a Szellem által Tégedet.
4. Akkor a hústestben voltál –
Most nem a test a sátorod,
Hanem Szellemként szívünket
Saját magaddal táplálod.
5. Urunk, Atyának hívattál,
Most pedig a Szent Szellem vagy –
Egy másik formát öltöttél,
Hogy most a mi szívünkben lakj.
6. Szellemként ismerve, Urunk
Élvezzük él’ted áramát,
Dicsőséged’ és jellemed’,
S lényednek minden hajlamát.
7. Dicséret árad szívünkből,
Nincs nálad drágább, Istenünk,
Most ismerve valóságod,
Senki sem kedvesebb nekünk.