509
1. Az Édenkertben van egy fa,
És egy folyó tör ott elő,
Hogy az ember egyen s igyon,
S örökké éljen ő.
Rf: Isten Krisztusban az ételem,
Isten mint Szellem táplál Vele.
Ha Őt fogyasztja a szellemem,
Betölt az élete.
2. Ez a fa Isten Krisztusa,
Ő a mi élő ételünk;
Mind Őt élvezzük gazdagon,
És megelégedünk.
3. A folyó Isten Szelleme,
Szomjasan várja szellemem,
Hogy lényem megteljen Vele,
S teljesen szent legyen.
4. A dicső Krisztus életem,
És Ő mint Szellem, bennem él,
Hogy az Istennel egy legyek,
S képét tükrözzem én.
5. Ezt a Krisztust magasztalom,
És e Szellemnek engedek,
A dicsőségét hirdetem,
És Vele megtelek.