536
1. Objektív és szubjektív Krisztus nekünk,
Objektív a mennyben mint Közbenjáró;
De szubjektív is az Ő tagjaiban,
Bennük munkálkodva mint Élet-adó.
2. A mennyekben Istennek jobbjára ült,
Hol Főpapként vérét letette értünk;
Mint Szószólónk hordozza terheinket,
És nagy szerelemmel törődik velünk.
3. Ím most Ő a Szellem a szellemünkben,
’Ki életként ellát mindennel, ’mi Ő;
Mindenkor erősít s kegyelmet közöl,
Mint benső Paraklétosz s tartóerő.
4. A mennyben, mint ember, Ő Isten Fia,
Az első az Ő sok testvére között;
Az embert beültette az Istenbe,
Betöltve a tervét mint Elsőszülött.
5. Most bennünk Ő Istennek teljessége,
És Szellemként átadja Istent nekünk,
Felfedve s valósággá téve most Őt,
’Ki élet által egybeépül velünk.
6. A Megmentő felment, s a mennyekben ül,
De visszatér gyorsan – mondja az Ige;
A nagy Szabadító most bennünk lakik,
És eljön s elváltoztat az élete.
7. Nincs messze a nap, és a föld és az ég
Egy drága, szent városban eggyé vegyül;
Objektív s szubjektív azon a napon
Dicsőségben mindörökre egyesül.