561
1. Azt mondtad, Te vagy a szőlő,
És én az ágad vagyok;
Hogy lehet akkor Uram, hogy
Gyümölcsöt mégsem hozok?
2. Mély vágyam több termés, és hogy
Több élet legyen jelen,
És trónodnak, szándékodból,
Több dicsősége legyen.
3. De nem értem azt, 'mit mondtál:
”Énbennem lakozzatok!”,
Mert minél jobban igyekszem,
Annál kívülebb vagyok.
4. Úgy érzem, nem Benned élek,
És távol tartod magad;
Bár imádkozom s törekszem,
Életem meddő marad.
5. Mégis Te vagy a szölőtő,
S Benned ágként élek én;
Megmentőmként véve Téged
Mélyen áthat ez a tény.
6. Már Benned vagyok, így nem kell
Egyesülnöm lényeddel;
Csatlakoztunk s egy vagyok már
Csontoddal és testeddel.
7. Nem a belépés a kulcs most,
Hanem az, hogy „bent vagyok”;
Azt kell kérnem, el ne váljak,
És nem azt, Beléd hogy’ jutok.
8. Bent vagyok már, Benned élek,
Mily csodálatos e hely!
A munkát nem harc, imádság –
Isten Maga végzi el.
9. Mért kérnék akkor belépést?
Erre nincs semmi okom;
Dicsérve és hálát adva
Igédért, már bent lakom.
10. Most Benned megnyugszom végre,
S énem’ vígan elvetem;
Te vagy életem, erőm és
Minden mindenben nekem.