595
1. Nem fogy el soha az áldás,
Mikor ízlelünk, Urunk.
Túlcsordul minden pohár, mit
Ellátmányodból kapunk.
Nem mér szűkmarkúan annak,
Aki Hozzá tartozik;
Tárházának kincse nemcsak
Épp elég, de túlfolyik.
Tárházának kincse nemcsak
Épp elég, de túlfolyik.
2. Nem fogy el soha az áldás,
Hogyha azt, mit ránk kimér
Hálával vesszük Atyánktól,
S dicsérjük Őt mindenér’.
Ő az összes szükségünket
Bőven megelégíti,
Ha szívünk, Jézusra vágyva,
Őt örömmel ízleli.
Ha szívünk, Jézusra vágyva,
Őt örömmel ízleli.
3. Nem fogy el az áldás, hogy ha
Szerelmében részt veszünk;
Mérhetetlen magasság és
Mélység tárul fel nekünk.
Jóságát, csodáját szóval
Nem lehet elmondani,
Csak dicsérni tudjuk Őt, és
Szent nevéért áldani.
Csak dicsérni tudjuk Őt, és
Szent nevéért áldani.