62
1. Ó Úr Jézus, „asszony magja”,
Áldunk minden tettedért,
Hogy egy szűtől megszülettél,
És emberi nevedért.
A kígyót keresztre vitted,
Hogy fejét ott széthasítsd,
Emberként legyőzve őt,
Hogy Isten tervét teljesítsd.
Rf: Isteni dicsfényed,
Emberi szépséged,
Minden ékességed
Egy Emberben látható.
2. Emberként, hústestet öltve
Éltél emberek között,
Hogy végül, értünk s helyettünk
Elpusztítsd az Ördögöt.
Úgy neveztek: Jézus, és
Hívtak Immánuelnek is,
Drága üdvözítőnk lettél,
S megmentettél engem is.
3. Az „utolsó Ádám” és a
„második ember” lettél.
Új teremtésnek Fejeként
Az elsőn így túltettél.
Emberként éltél és jártál
Itt a földön egykoron,
És ember Fia vagy most is,
Ott, az égi trónodon.
4. Egy napon, melyet csak Isten
Tud, újból eljössz, Urunk.
Nagy dicsőségben, és mégis
Emberként csodálhatunk.
Még az ítélet trónján is
Embernek Fia leszel,
S emberi természetünkben
Mindörökké részt veszel.