708
1. Friss, mint a reggeli harmat,
Páratlan nyugalmad ád -–
Krisztus a drága kenetben
Súgja a vigasz szavát:
Állj, míg a próbának vége!
Állj, míg a vihar eláll!
Állj az Úr dicsőségéért,
Míg el nem jön a Király!
Rf: Minden remény Ura, várom a hangod,
Oly édesen járja át szívemet.
2. Hogyha a próbák tüzében
Elhal szívem s szellemem,
Eltűnik minden reményem,
S szertefoszlik a hitem,
Akkor a Te hited, Jézus,
Váljon az én hitemmé,
Hogy a Te gazdagságodban
Osztozzam most s örökké!
3. Úgy, ahogy virrad a hajnal,
Űzd el sötétségemet;
Gyógyító szárnyaid által
Tedd nappallá éjemet!
Jöjj, Ura Vigasztalásnak,
Érintsd meg fáradt szívem’,
Jöjj, dicsőségnek reménye,
És mindig maradj velem!