728
1. Szomorúságnak, sírásnak völgyében jártam,
És fájdalom keserített,
De a hű Istene minden vigasztalásnak
Megtartott s megerősített.
2. Úgy kell léleknek bánat és öröm, mint földnek
A felhő s a napfényes ég,
Ezért tisztítótűzbe tesz Isten, amelyben
A szenny az aranyból kiég.
3. Mikor bánatnak völgyén visz át minket, tudjuk,
Hogy irgalmát közli velünk,
Mert a próbákat bölcsen, kegyelmével együtt
Mint leckéket adja nekünk.
4. Mégis gyakran elbújnánk a késtől, feledve,
(’Mit) a szőlő gazdája tud jól:
Hogy a termés csak akkor bőséges és gazdag,
Ha a metszőkés mélyre hatol.
5. Nagyon jól tudja Ő, hogy a szenvedés fontos,
Mert látja a nagyszerű célt,
És a próbák völgyében azt súgja fülembe:
„Mostantól már látod, miért.”
6. Ahogy megjárunk számtalan árnyékos völgyet,
Az úton vár sok friss forrás,
S rájövünk, hogy a sok baj, veszteség és bánat
Mind álarcban küldött áldás.
7. Így bármerre vezet, mi hűséggel követjük,
Nem számít, hogy merre halad;
Bizony hű Istene minden vigasztalásnak,
’Ki éjjel is éneket ad.