749
1. A Szelleme az Istennek
A hívő szellemében van,
És vágya az, hogy járja át,
És túlcsorduljon Krisztusban.
2. De régi, külső emberünk
Bezárja ezt a Szellemet,
És börtönné válik Neki
A szívünk otthona helyett.
3. Ő felbecsülhetetlen kincs
Cserépedénybe zárt helyen;
Össze kell törni az edényt,
A kincs hogy látható legyen.
4. Urunk, törd össze énünket,
A gátját lelki életnek;
Meg kell, hogy törjön teljesen,
Utat nyitva a Szellemnek.
5. Ezért az Úr, mérték szerint,
Tűzpróbák által égeti
Mindazt, mi ó, s e szenvedés
A külső embert megtöri.
6. A külső ember, lélek s én
Erőtlenüljön s fogyjon el;
A belső ember s szellem így
Kiáradhat a Szellemmel.
7. Szent megtörtséget adj Uram,
Ne tűrd meg azt, hogy ép legyek,
És add meg azt: fogadjam el
Megsebzését a lelkemnek.
8. Hadd tartsak becsben szenvedést,
S panasz helyett dicsérjelek,
És többre értékeljek én
Veszteséget nyerés helyett!