764


Kezdőlap
Dallam
1. Lényem mélyén most Hozzád fordulok,
Orcád előtt megállok csendesen;
Nem akarok imádkozni magamtól,
Add, hogy imám a Te imád legyen.

2. Úgy tűnik, Te a mennyekből figyelsz,
De most a szellemem a lakhelyed,
Úgy tűnik, én imádkozom Tehozzád,
De az imát bennem Te műveled.

3. Sokszor, mikor nem jön a számra szó,
A Szellem bennem csak sóhajtozik;
Kérésemet már nem szavakkal mondom,
A Szellem bensőmben fohászkodik.

4. Úr Jézus, légy az én lélegzetem,
Étel s ital -– ne éljek önmagam;
Mélyebb közösségedre én úgy vágyom,
Hogy kifejezd Magad énáltalam.

5. Szent közösséged elhozza a fényt,
És drága véred megtisztít, tudom;
Nem akarom a fényt magamba zárni,
Add, hogy kifejezzelek gazdagon.

6. Szent olajad megken sokféleképp’,
Téged ken bennem, munkál szüntelen;
Így én fogyok, s Te minden nap növekszel,
Míg teljesen eggyé nem válsz velem.

7. Szívem nyitott: áradj belém, Uram,
Hogy másoknak kiáraszthassalak,
Őrizz meg itt, édes közösségedben,
Hogy bennem mindig Téged lássanak.