813
1. Uram, kegyelmed trónja vár,
Szívemben oly szomjas vagyok;
Kegyelmedért s irgalmadért
Időben Hozzád fordulok.
2. Világosságod átragyog
Szemlélve fénylő arcodat;
Gyógyítja gyengeségemet,
Eltünteti a foltokat.
3. Itt fényed tisztán felfedi
A valóságos helyzetem’,
És drága véred megtisztít
A bűneimtől teljesen.
4. Szellemed benső lényemet
Esszenciáddal megkeni –
A lényem és a lényed egy,
Szívedet szívem ismeri.
5. Mint lámpát gyújtó szent papok
Itt szent Igédhez fordulok;
A Szellemed a szent olaj,
Mellyel fényt gyújtva láthatok.
6. Papként itt tömjént égetek –
Színed előtt imádkozom;
Szellem-tömjént, amely Te vagy
Imámmal együtt átadom.
7. Igéd itt fény s étel nekem –
Étvágyam nő, ha olvasom;
Világosságot, életet
Tőled kapok oly gazdagon.
8. Élő vízként felfrissítesz –
Vágyam több víz és több ima,
Míg bő folyókká nő az ár,
Az élő víznek árama.
9. Te vagy a tömjén is, Uram,
Amellyel most itt áldozok;
Tebenned Isten elfogad,
Mint Néki tetsző illatot.
10. Olvasva látok s jóllakom,
Imám eloltja szomjamat;
Így táplálsz engem, Ó Uram,
S rajtam keresztül másokat.
11. Ily közösségre vágyom én:
Ige, ima átsző Veled;
A lényed mélyen átitat,
Míg túlcsordul az életed.