839
1. Uram, Te jó fazekas,
És dicső építő vagy:
Formálod edényedet,
S építed a házadat.
Agyagból készítettél,
S nyertél új, élő követ,
Edényed így készen áll,
S templomod felépíted.
2. Bár agyagból alkottál,
Átformálsz terved szerint;
Életed, mint színarany,
Drágakővé alakít.
Építő munkád nyomán
Így leszünk Menyasszonyod,
Egy Testben, társként Veled,
S teljesül akaratod.
3. Szíved vágya, ó Uram,
Nem csupán sok drágakő;
Együtt kell épülniük -–
Otthonod így áll elő.
Gazdagságod akkora,
Kell hozzá egy épület -–
Csak Házad tükrözheti
Teljesen a fényedet.
4. Nem kívánsz Magadnak így
Szellemi egyéneket;
Szív-vágyad egy testület,
Mely megéli életed.
Elszakadt tagokban, Úr,
Fényed csak csekély lehet;
Csak a Test mutatja meg
Végső teljességedet.
5. Építs egybe másokkal,
Nehogy független legyek;
Inkább -– üdvrended szerint -–
Testedbe illeszkedek!
Ajándék, tapasztalat
Büszkévé már nem tehet;
Mindenem épületed,
S a dicsőség csak Tied!