851
1. Mily drága a Te hajlékod,
Tornácaidban várok Rád!
Arcodra vágyik szellemem,
S szívem ezért kiált Hozzád.
2. Itt vár minket a rézoltár,
És melyről tömjén füstje száll;
Itt a fecske is fészket rak,
És sok veréb otthont talál.
3. Az ember csak kicsiny veréb,
De itt nyugalmát megleli.
A drága vér befedezi,
S az oltár füstjét élvezi.
4. Ó, milyen áldott emberek!
Szívük csak a Sionra néz;
Istenben bízva erősek,
Legyen az út bármily nehéz.
5. Fájdalom, sírás völgyét ők
Friss, üde forrássá teszik,
Útjukra Isten áldást ad,
S az Ő kegyelmét élvezik.
6. Megújult erővel járnak,
S a Sionon eléd állnak,
Mindig csak Téged keresnek,
S mindig kegyelmedre várnak.
7. Tornácaidban jobb egy nap,
Mint ezer egy más hajlékban;
Inkább laknék udvarodon,
Mint ellenséged sátrában.
8. Mint nap és pajzs Te adsz nekem
Nagy kegyelmet s dicsőséget;
Szemlélve drága arcodat
Nem érzek semmi szükséget.
9. Te minden jót megadsz nekik,
Az igazságban járóknak;
Nagy kegyeddel s dicsőséggel
Áldottak, kik Benned bíznak.