86
1. Bár Isten vagy, ki mennyben él,
Egy napon testet öltöttél,
És emberként hozzánk jöttél,
Úr, Rád emlékezem.
2. Istenséged nem számított,
Hústested lett a sátorod,
Nem volt vonzó ábrázatod,
Úr, Rád emlékezem.
3. Száraz földből gyökérként nőtt,
Megvetették mint szenvedőt,
Azt hitték: Isten sújtja Őt,
Úr, Rád emlékezem.
4. Szelíd, alázatos szíved,
Szenvedés terhét felveszed,
Panaszod soha nincs Neked,
Úr, Rád emlékezem.
5. Emberséged tökéletes,
Kiegyensúlyozott, teljes,
Mint ételáldozat -- kedves,
Úr, Rád emlékezem.
6. Atyád szándéka mindened,
Sátáni ármányt elveted,
Oly bölcs és hű az életed,
Úr, Rád emlékezem.
7. Atyádnak engedelmesen,
Halált haltál kereszteden,
Hogy légy az én helyettesem,
Úr, Rád emlékezem.
8. Ezért magasztalt fel Téged
Isten, s adott dicsőséget,
És hajt majd menny és föld térdet,
S ezért imádlak én.