970
1. Minden teremtmény úgy várja:
Szabadságát elnyeri,
S dicsőségben megjelennek
Az Istennek fiai.
2. Az enyészet fogságában
Csak nyög és sóhajtozik,
S romlandóság rabságának
Végében reménykedik.
3. Még mi is csak sóhajtozunk,
Míg érettek nem leszünk,
És Krisztus ábrázatához
Szépen nem illeszkedünk.
4. A Szellem is sóhajtozik,
Hogy Krisztussá változzunk;
A javunkra munkál minden,
Hogy átformálódhassunk.
5. Isten dicsőségre vezet,
Hogy mind megdicsőüljünk,
Átitatva Önmagával,
Hogy megszentelődhessünk.
6. E dicsőség szabadsága
Számtalan teremtményt ér el:
Együtt fekszik kecske, párduc,
S a tehén a medvével.
7. Végül örököljük Istent
Krisztussal, mint társai,
S kifejezzük dicsőségét
Mint az Ő testvérei.