972
1. Arra vágyott Istenünk,
Hogy eggyé váljon velünk,
És az Ő terve szerint
Ő legyen a mindenünk.
2. Ő edénynek készített,
S testet, lelket, szellemet
Alkotott, hogy átadja
Az isteni életet.
3. Életének árama
Drágakővé építi
Isten hajlékát, amely
Dicsőségét hirdeti.
4. Ez az Isten városa,
Isten drága lakhelye,
Ez az Új Jeruzsálem,
Melyre úgy vágyik szíve.
5. Istenből s az emberből
Épüljön egy épület!
Így rendelte, még mikor
A világ nem létezett.
6. Központjában trónon ül
Krisztusunk és Istenünk,
És a Szellem, mint folyó,
Élettel szolgál nekünk.
7. A folyóban nő a fa:
Krisztus, a mi életünk;
S ez a fa, szent, isteni
Eledelt kínál nekünk.
8. Isten Krisztusban a fény,
Átragyog a városon,
(El)nyel halált és éjszakát,
Hogy örökké ragyogjon.
9. Isten az emberben van,
És az ember Istenben,
Kölcsönös lakhely gyanánt,
Örökké dicsőségben!