M.É.
1. Hogy’ lehet egy vidéki lány
Hozzád illő, Te nagy Király,
Hiszen Te szent vagy, isteni,
Én meg bűnös és bukott.
Nélküled Úr, esélyem sincs,
Hogy enyém lesz e drága kincs,
De Te már eljegyeztél engem
A tér s idő előtt.
Rf: Isteni románc:
Te csak egyre vársz,
Azért lettél ember,
Hogy meghódítsd ezt a lányt.
Semmi nem von el,
Nincs, ’mi elterel,
Szereted és elnyered
E szép vidéki lányt.
2. Egy teremtmény sem sejtette:
Az volt szívedben elrejtve,
Hogy eggyé válsz az emberrel,
Mikor még világ sem volt.
Habár a bűn megmérgezett
A Sátán által, s tönkretett,
Szerelmedet irántam nem tudta
Semmi megtörni.
Rf: Isteni románc:
Te csak egyre vársz,
Azért lettél ember,
Hogy meghódítsd ezt a lányt.
Semmi nem von el,
Nincs, ’mi elterel,
Szereted és elnyered
E szép vidéki lányt.
3. Királyként emberré váltál
Haláloddal megváltottál,
Feltámadásban újjászültél,
Hogy társaddá legyek.
A halálból Te felkeltél,
És belém lépve elvettél,
Hogy életben és természetben most
Egy legyek Veled.
Rf: Hozzád tartozom,
Nincs más birtokom,
Szerelmed oly drága kincs,
Hogy fel nem foghatom.
Szerető szíved!
Igéző neved!
Személyed rabságba zárt, mert
Megcsókolt a szád.
4. Uram e szent közösségben
Ölelj át engem gyöngéden,
Hogy személyes s édes legyen
Ez a drága kapcsolat.
Alakítsd át a lelkemet,
Vedd birtokba a szívemet,
Formáld át lényem, hogy hadd legyek
Illő menyasszonyod.
Rf: Hozzád tartozom,
Nincs más birtokom,
Szerelmed oly drága kincs,
Hogy fel nem foghatom.
Szerető szíved!
Igéző neved!
Személyed rabságba zárt, mert
Megcsókolt a szád.