M.É.
Szeressek, de ne viszonozzák,
Szolgáljak, de ne jutalmazzák,
Munkálkodjak, de nem kell, hogy lássák,
Fájdalmamat nem kell, hogy megtudják.
Inkább öntsek, mint hogy igyak,
Inkább törjek, mint megtartsak,
Szenvedjek, hogy más áldást vegyen,
Szeressek, hogy elégedett legyen.
Nem kell az, hogy bárki sajnáljon,
Dicsérjen vagy kedvembe járjon;
Hadd legyek inkább szótlan, elhagyott,
Elfelejtett és elátkozott.
Vérrel és könnyel fizetek jutalmamért,
S kárt vallva élem zarándokok életét,
Mert Uram Te is így éltél itt,
Mikor itt jártál a földön,
Boldogan hordtad szenvedés átkát,
Hogy mindenki közel jusson Hozzád.
Nem látom azt, milyen messze van a cél,
De nincs más út, amely innen visszatér;
Hadd kövessem Uram a Te minta-utad’,
Szenvedjek kárt, de ne panaszkodjak;
Ó amint járom e nehéz utam’,
Töröld le rejtett könnyeim’, Uram!
Hadd tanuljam meg: jutalmam Te vagy,
S életem mások öröméért van.