M.É.
1. Nézd a jelt, ’mit Isten szerzett,
Az esőfelhők között;
Ez szövetségének képe,
’Mit az emberrel kötött:
„Nem árasztom el a földet,
Többé nem teszek ilyet!”,
És Isten ígéretéhez
Hűtlen soha nem lehet.
2. A szivárvány fényességben
Tűnik fel a trón körül,
És az Isten Bárányként mint
Megváltó a trónon ül.
Igazságosság, dicsőség
És szentség, ’mit közvetít!
Kék, vörös és sárga fénnyel
Jelzi mennyek színeit.
3. Nézd: a mennyben nyílt egy ajtó,
És Isten a trónon ül.
Jáspishoz hasonló, s íve
Most is ott a trón körül!
Meg kéne ítélni minket,
De az ív nem engedi;
Az ígéret és szövetség
Isten kezét megköti.
4. Új Jeruzsálem alapját
Drágakövek díszítik;
Isten háza a szivárvány
Színein emelkedik.
Így a Város mindörökké
Mily biztonságot talál!
És mi, hívők, mind hirdetjük:
„Isten hűsége megáll!”
5. Isten hű, s elhívott minket
Jézus közösségére;
Bölcsességében osztozva
Elváltozunk képére.
Belénk tölti Önmagát, hogy
Szent, igaz fiak legyünk,
S mind szivárvánnyá változzunk,
S Ő gyönyörködjön bennünk.
6. Add Urunk, hogy ez a látás
Valóságossá tegyen,
Az egyházban s életünkben
Isten látható legyen!
A trón körül a Városban
Hálával kürtöljük szét:
„Isten hű a megmentésben,
Zengjük hát dicséretét!”