M.É.
1. Van ím egy nagy rejtély,
Egy csodás történet,
Nem ismerte senki,
Most mégis miénk lett.
Ez Isten s az ember
Fenséges szerelme,
Felfoghatatlan bár –
Az Igében ott áll.
Rf: A szerelmese lett
Isten az embernek,
Az csak így lehet Vele
Egy élet s természet.
Mi fejezzük Őt ki,
A Test és menyasszony.
Mindörökké együtt,
Elválaszthatatlanul, az Ő párjaként
Élünk Vele.
2. Elutasította
Bár emberi vakság,
Szerelme és szíve
Változatlan vár rád;
Megtestesülése
Ember megmentése,
Az a Jézus Ő, ki
Minket jött keresni.
3. Bár én bűnös voltam,
A vére megváltott.
Szenvedett kereszten,
S feltámadt Szellemben,
Hogy újjászülhessen.
Most az egy szellemben
Lehet Őt élveznem –
Bocsánatot nyertem!
4. A szerelme oly lágy,
És neve oly drága,
Feladom a harcot
"Jézusom!" – kiáltva.
A Személye megnyert,
Szívem megigézi,
Egészen, örökké,
Őt fogom szeretni.